Miközben az atv.hu megint nagyot megy egy hamisan előadott és félrevezetően címzett menekültes hírrel, érdemes a biztonság kedvéért elmondani azt a történetet is, mit tudunk a The Sun eleve látványosan problematikus, de az atv.hu jóvoltából ráadásul "pontatlanul" tálalt, a muszlim kisebbség kárára szenzációhajhász hírének utóéletéről.

Előző részünk tartalmából:

Az angol bulvárlap megbízásából telefonos felmérést végeztek nagy-britanniai muszlimok részvételével arról, hogyan viszonyulnak azokhoz a fiatalokhoz, akik Szíriába mennek harcolni, milyen megnyilatkozásokat várnak a muszlim közösség vezetőitől, hogy látják a terrorizmus okait illetve milyen lépéseket látnak indokoltnak a politika részéről stb. A Sun a Szíriába tartó fiatalokkal kapcsolatos válaszadást emelte ki a cikkében, és a kérdés szoros értelmétől eltávolodva, tendenciózusan értelmezte az adatokat. Így lett náluk egy csúf csúsztatással a "Szíriában harcolókhoz" csatlakozás egyértelmű a dzsihádisták mellett harcolással. Az atv.hu a biztonság kedvéért rátett jónéhány lapáttal. Az angolban inkább csak homályos, de leginkább együttérzés értelmű "sympathy" kifejezést "támogatásra" fordították le, és már a Sun által is sunyi módon dzsihadistákká átírt szíriai harcosokat pedig azonosították az Iszlám Állammal. De hogy ne végezzenek félmunkát, még ráadásul a "hír" címében azt állítják, a brit muszlimok ötöde egyetért a párizsi merényletekkel, holott arról az eredetiben nem volt szó (a felmérésben meg végképp nem). A Sun és az atv.hu irása közötti különbségeket jeleztem az előző bejegyzésben, továbbá a Guardian egy cikke megerősített abban a gyanúmban, hogy a Sun eleve félrevezetően adta elő a felmérés eredményeit.

"Ötből egy muszlim kényszeríti a macskáját az áttérésre" (forrás: twitter.com)

Az eltelt napokban az angol sajtó egy sor jelentős szereplője kritizálta a Sun eljárását, továbbá a twitteren ezerszám jelentek meg a Sun hírgyártásán gúnyolódó szövegek és képek (lásd fotó). Vicces módon a Times, amelynek szintén Murdoch a tulajdonosa helyreigazítást közölt, miközben az eredeti hírt közlő Sun tartja magát az állításaihoz. 

A dolog tartalmi részével kapcsolatban két fontos megnyilatkozás látott napvilágot: megszólalt a kutatást végző cég, és megszólalt egy kérdezőbiztos. Az előbbi két közleményt is kiadott, az utóbbi blogbejegyzésben osztotta meg tapasztalatait a közzel.

A Survation nevű cég elég határozottan elhatárolódott a megbízótól. Ugyan visszautasítják azokat a kritikákat, amelyek a módszertanukat illették (ez egy érdekes téma, de nem ebben az összefüggésben), de megjegyzik, hogy a saját publikációjuk nem azokat a következtetéseket tartalmazzák, amiket a Sun fűzött a kutatáshoz. Két ponton mondanak nagyon érdekeset. Egyrészt elmondják, hogy a kritizált "szimpátiára" vonatkozó kérdés az ő választásuk volt, mert egy márciusi kutatásukban már használták. Csakhogy éppen nem arra voltak kíváncsiak, hogy kik támogatják az Iszlám Államot, pont ezért használták az illető kifejezést, ami szerintük együttérzést jelent, és az empátia szinonímája, tehát "nem összekeverendő az egyetértéssel vagy támogatással". De az igazi csavar a történetben az, hogy az eredeti kutatásnak az lett volna az értelme, hogy a muszlim népességet a többséggel hasonlítsa össze ebből a szempontból, ami rögtön más megvilágításba helyezi a sztorit. A márciusi felmérésben (ahol tehát kontrollálták a válaszokat azzal, hogy nem muszlimoknak is feltették ugyanazokat a kérdéseket) ugyanis ugyanúgy a többségi (nem-muszlim) válaszadó fiatalok mintegy harmada érzett együtt a Szíriába menő muszlim fiatalokkal, mint ahogy a mostani felmérésben a muszlim fiatalok esetében tapasztalták. 

Összefoglalva, az atv.hu (akik továbbra is kint tartják a hírt változatlan formában) nemcsak kritika nélkül átvett egy szenzációhajhász bulvárhírt, de tendenciózusan tovább is torzította, és igyekezett úgy rendezni a Sun szövegében szereplő információkat is, hogy a koncepciót szolgálja. Hogy is mondjam, nagyon kevéssé színvonalas zsurnalizmus.

A kérdezőbiztos blogbejegyzése viszont nem csak a tények pontosítása miatt érdekes. Ez a szöveg rávilágít ugyanis arra, hogy milyen is a közeg, amelyben az eredeti hír megszületett, és miben különbözik attól, amit a magyar nyilvánosságban képzelni szokás. Magyarul segít annak a megértésében, miért hihető a magyar diskurzusban egy ilyen elferdített hír. 

Ugyanis ő az, aki konkrétan kapcsolatba került a válaszolókkal. Mind a véleménye, mind a tapasztalatai érdekesek. Azt mondja, többen megrökönydtek a kérdéseken, mert nem tartották őket egyértelműnek és leegyszerűsítőnek látták. A megkérdezettek is hasonlóan nyilatkoztak. Egyrészt nem találták értelmesen megválaszolhatónak a kérdéseket. Identitást felmérni két-három egyszerű kérdéssel nem könnyű dolog, ez nagyon nyilvánvaló. A másik lényeges tapasztalata a kérdezőbiztosnak, hogy a megkérdezettek a szokásostól eltérően szerették volna hosszasan kifejteni a véleményüket, ami éppenséggel pontosan ellenkezett azzal, amit a Sun megpróbált ráhúzni a számszerű válaszokra. Kimondottan kényelmetlenül érezte magát, mert úgy látta, ebben a kutatásban nem azt regisztrálja, amit a megkérdezettek gondolnak a világról. Az egész történet arról árulkodik, hogy az integráció sikerességéről szóló vita dacára a helyi muszlimok faktuális integrációja abban az értelemben, hogy nem alanyai, hanem részesei az erről folytatott beszédnek, nagyon mély. És a magyar közbeszéd, amelyben az együttélés tapasztalatai hiányoznak, és csak az együttélés konfliktusairól szóló hiradások érik el, akkor sem érezné valószínűleg pontosan ezeknek az álláspontoknak a helyi értékét, ha nem nyomná az állami és kollaboráns média némelyik azonos érdekű egyéb orgánummal kiegészülve a valóságot szándékosan hamisító propagandát.