Németország mégiscsak meghatározó több okból is. A legnagyobb tagállam, rendkívül erős a befolyása az EU-s intézményekben, döntő jelentőségű szereplője a menekültválságnak, rengeteget szerepel a hírekben, hogy tört előre a szélsőjobb ennek következményeként, megrendült Merkel hatalma, a bajor CSU szinte Orbán Viktor ölében landolt, mert nem bírta a szélsőjobb nyomását. A mi szempontunkból még azért is különösen érdekes ez, mert a magyar ügyben leginkább aktív EP-frakciókban (így a liberálisok, zöldek, szociáldemokraták és baloldaliak: tehát ALDE, GREENS/EFA, S&D és GUE) a németeknek jelentős a szerepe. Bár távolról nézve tűnhet úgy, hogy csak a német konzervatívok számítanak, ez koránt sincs így. Egyrészt regionális szinten a legkülönbözőbb együttműködések vannak a német pártok között, másrészt a „kisebb” német pártokra is milliók szavaznak. Hiába hagyományos a CDU/CSU fölénye, a többiek sem jelentéktelenek. A német példa azért is érdekes, mert itt volt országos választás a krízis után és a szövetségi államok szintjén érdekes eseteket láthatunk az azóta eltelt időszakban is.

A 2014-es EP választás eredménye a következőképpen nézett ki:

Az euroszkeptikus, ekkor még a szélsőjobb felé kevésbé nyitott AfD új belépőként 7%-ot szerzett, a liberálisok 3%-ot kaptak (az AfD nem legkevésbé tőlük vitt szavazókat), a zöldek kicsit tíz fölött, innen indulunk a populisták/szélsőjobbosok ellen liberális/toleráns/középreszavazók meccsben.

Közben volt a menekültválság, és lezajlott a Merkel meggyengülését hozó 2017-es Bundestag-választás:

A kép forrásául szolgáló BBC a nacionalista AfD megerősödését emelte ki az eredményekből, amelyeknek nyilván rengeteg tanulsága és következménye van. A mi szűk nézőpontunkból talán elgondolkodtató, hogy az az öt százelék, amivel az AfD erősödött, miért relevánsabb, mint a hét, amivel a liberálisok például, vagy hogy egyáltalán, egy ilyen mértékű változás mennyiben írja le a választói akarat alakulását, de ez nem igazán fontos itt. És különben is, a BBC értelemszerűen a 2013-as Bundestag választásokhoz viszonyított, amikor az AfD még a küszöb alatt maradt, és ahhoz képest nyolc százalékkal erősödtek.

A populista hullám narratívából (és az AfD térnyeréséről szóló hírekből) az következne, hogy az AfD azóta is folyamatosan növeli a népszerűségét. Valóban, néhány százalékos, fokozatos emelkedést tapasztalunk múlt év szeptemberéig, amikor az AfD támogatottsága 17-18 százalék körül tetőzött. Szemben azzal, hogy ezt egyes sajtótermékekben tálalták, ez nem esett egybe a CDU/CSU térvesztésével és a dolog érdemét tekintve az AfD sosem volt a második legnagyobb párt. Voltak egyes olyan közvéleménykutatások, amelyekben (hibahatáron belül) a szociáldemokraták elé került. De a szocdemek gyengülése és az AfD erősödése nem az egyedüli jelenség volt a közepes méretű pártok mezőnyében. Eddigre ugyanis  a zöldek maguk mögött hagyták a liberálisokat és a Linke-t, azaz a másik két tíz százalék körüli pártot. Sokkal korrektebb leírása lett volna a helyzetnek, ha azt mondjuk, hogy három pártot mérnek hibahatáron belül hasonló támogatottsággal, és ezek közül ugyan egyik az AfD, de a zöldek erősödése nagyobb mértékű. Ehhez képest a sajtótudósítások arról szóltak, jellemzően egy mérés alapján, ha az AfD éppen második helyen volt, vagy ha valamilyen korábbi csúcsot megdöntött. Nyilván egyébként is jellemző a sajtóra, hogy éppen az átlagból kimutató mérési eredményekre koncentrál, holott az „igazság”-ot éppen az aggregált eredmények mutatnák. Ebben a konkrét esetben viszont ez azt a benyomást keltette, hogy a néhány százalékpontnyi különbség folyamatosan emelkedő tendenciát jelez. Most ott tartunk, hogy a zöldek egyértelműen a második legnagyobb párt Németországban a konzisztensen mért 19-20 százalékukkal (fun fact: tavaly novemberben azokban a mérésekben, amelyek a CDU-t és a CSU-t külön mérik a zöldek fej-fej mellett voltak a kereszténydemokratákkal, sőt egy mérésben ők voltak a legerősebb párt). Az AfD a maga 12-14 százalékával kicsivel a szociáldemokraták mögött tanyázik. A közvéleménykutatási adatokból kibontakozó történet nem a populista szélsőjobb térnyeréséről hanem a zöldek megerősödéséről szól.