A hír a finnországi alapjövedelem-kísérletről végigfutott a sajtón, és rengeteg helyes információ is megjelent, most mégis gyorsan összefoglalnám a helyzetet, tennék néhány észrevételt, és elgondolkodnék hangosan a honi diskurzus természetéről.

Nem szándékozom itt egyenként végigvenni, hogy a mainstream magyar sajtó mit írt az ügyről, az információ forrása egy október legvégén megjelent cikk, amely jónéhány nappal később elérte a nemzetközi sajtót, majd nagyon gyorsan megjelent a hvg.hu-n, itt-ott-amott, később jelentek meg értelmező szövegek és úgy tűnik, a finn példa újraélesztette az alapjövedelmet érintő magyarországi diskurzust. Az ősforrás (ha jól értem) a finn regionális napilapok szövetsége (nagymúltú helyi újságok tavaly egyesültek közös szerkesztőséget létrehozva egyebek között a hazai hírek szerkesztésére - némelyikük nem áll távol a kormányt alkotó pártoktól) lapjaiban közölt információ volt, amely sokkal több kérdést hagyott nyitva, mint amennyit megválaszolt, de a 800 euró belengetésével elindította a nemzetközi hírfolyamot.

Mi is a hír? Azt eddig is tudni lehetett, hogy a kormányprogramban (amit egyes más politikai kultúrák gyakorlatától  eltérően itt komolyan vesznek - NB az üzleti életből jött miniszterelnök, Juha Sipilä preferálta működési mód szerint a kormányprogram egyfajta cselekvési terv, amit a miniszterek megvalósítanak)  van homályos utalás az alapjövedelem kipróbálására, és hogy a kísérleti bevezetés megvalósítása gyakorlati és alkotmányos kérdéseket egyaránt felvet. A várható tökörészéssel szemben a kormány most (hogy pontosan mikor, az a cikkből nem derül ki) megbízott egy szakértőkből álló bizottságot, hogy dolgozzanak ki javaslatot a kísérlet megvalósítására, illetve az ott kipróbálandó alapjövedelem tartalmi elemeire. Jövő március végéig áll elő a bizottság a kísérletben résztvevők körével (területi vagy egyéb alapon kiválasztva az alanyokat) és a javasolt alapjövedelem mértékével, novemberben adja be végleges beszámolóját, és 2017 elején indulna meg a két éves kísérleti alkalmazás. Ezzel az alapjövedelem esetleges bevezetése valószínűleg ki is csúszna a jelenlegi kormány mandátumából. Másrészt ha Finnországban valamit elkezdenek előkészítni kormányzati szinten, annak a végigvitelét elég nehéz utána megvétózni...

Hogy mit is szándékozik itt a kormány megvalósítani, az cseppet sem magától értetődő. Alapjövedelem címke alatt ugyanis nemcsak Magyarországon beszélnek egymástól gyökeresen különböző modellekről, hanem ez Finnországban is finoman szólva zavaros. Itt ráadásul a kormányt alkotó pártok nem azok, amelyek az alapjövedelem gondolatát hagyományosan támogatták. A politikai implikációkra visszatértnék később.

Az alapjövedelem (és társai) sokszínűségéről írt jó összefoglalót az index, vannak a kérdésnek dedikált honlapok és a Megújuló Magyarországért Alapítvány is kiemelten foglalkozik vele, én itt az elvi részletekbe nem mennék bele. Mindenesetre (a finnországi terminológiával élve) létezik teljes körű alapjövedelem, részleges alapjövedelem, és beszélnek negatív jövedelemadóról. Ugyan a híradások többnyire az összegre fókuszálnak (amely összegek a magyar jövedelemszint a fejlett nyugat mögötti hatalmas elmaradása miatt persze csillagászatinak hatnak, különösen gondosan forintra átváltva) és hajlamosak úgy leírni az alapjövedelmet, mint ami állampolgári jogon munkvégzés nélküli kényelmes megélhetést biztosít egyfelől és valamiféle ajándék módján "új pénzt" jelent másfelől, ennek igazából egyik eleme sem igaz a finn esetben. Több okból sem. Kezdjük az elején.

Megvallva a valóságot, rendkívül zavarbaejtő, hogy azok a pártok, amelyek a kormánykoalíciót alkotják (leegyszerűsítve: neoliberálisok, neokonzervatívok és euroszkeptikus populisták), éppen nem azok, akik kacérkodnának az alapjövedelem bevezetésével hagyományosan. Ennek köszönhetően, bár a koalíciót vezető Centrum pártban beszélnek az alapjövedelemről (ezért is került valahogy bele a kormányprogramba) és az ifjúsági szervezetük propagálja a negatív jövedelemadót (tehát hogy egy bizonyos jövedelmi szint alatt nem az állampolgár fizet adót, hanem az állam jövedelmet csoportosít át ezen adózóknak, ami inkább filozófiájában mint következményeiben különbözik az alapjövedelemtől), kidolgozott alapjövedelemkoncepcióval csak az ellenzék posztmodern/baloldali pártjai rendelkeznek. Azt tehát, hogy a kormány mit akar kezdeni azokkal az alapvető kérdésekkel, hogy a diákok, nyugdíjasok részesei lennének-e az alapjövedelem rendszerének, hogy a családi kedvezményeket teljes mértékben kiváltaná-e az alapjövedelem, hogy az egyáltalán biztosítaná-e a szociális biztonság jelenlegi szintjét (ezeket lehetne sorolni), mind súlyos eurómilliókat és eurómilliárdokat érintő kérdések, nos, azt speciel nem tudjuk. A jó hírem az, hogy ezt a felállított szkértői bizottság tagjai sem tudják.

Na de beszéljünk már végre a pénzről!

Ugyanis az alapjövedelmet övező (megelőző) szociálpolitikai környezet jelentősen meghatározó tényező. Finnország esetében pl. kiterjedt (és rettenetesen összetett, mondhatni kaotikus) szociális hálóról van szó. Ez a nyolcszáz euró pl. nincs radikális távolságra attól, amit az állampolgár (illetve bárki, aki Finnországban lakik és státusza szerint a finn társadalombiztosítás tagja - ez pl. uniós állampolgárok esetén legalább kétéves munkaszerződést kiván meg) minden körülmények között megkap az államtól különböző jogcímeken munkaerőpiaci támogatás, szociális segély, lakhatási támogatás, gyermeknevelési segély stb-stb. formájában - megjegyezve, hogy ezek a juttatások háztartásonként és nem egyénenként vannak elbírálva. Ha jól értem, ugyan előállhat olyan helyzet, amikor valamilyen okból a delikvensnek sikerül kinavigálnia magát a szociális háló apró résein keresztül abból, hogy az öregségi nyugdíj minimálösszegét megkapja (ez önmagában alacsonyabb, 600 euró), de talán beszélhetünk arról, hogy egyfajta minimáljövedelem szinte már amúgy is létezik. A finn alapjövedelem tehát nem radikálisan változtatná meg a legalsó jövedelemszegmens jövedelmi viszonyait, hanem az állandó kérvényezés-elbírálás-megfelelés megaláztatásától mentené meg őket elsősorban.

Na de hát mire elegendő ez a 250 ezer forint Finnországban? Mert ugye ennyi pénzből kicsi lakást bérelni a pesti belváros határán, lejárni a trendi hamburgerezőkbe, elkommunikálgatni a laptopon egy kávézóban, esetleg elmenni sörözni a haverokkal biztos lehet, ha az ember ügyes és beosztóan él. Finnországban nem teljesen ez a helyzet. Ugyanis már a garzon bérlete a helsinki belváros határán (nem mintha ilyeneket csak úgy találni lehetne a piacon, az ember vagy elköltözik messzire, vagy többet költ) a rezsivel kiegészülve kényelmesen meghaladja a csaillagászati negyedmilliós összeget. A trendi burgerezőket felejtsük el, de egy tejeskávé 1500 forint alatt men nagyon fog elkészülni, és egy korsó jó ser könnyen lesz 2500 forint körüli összeg. Nagyok a magyarok és finnek közötti jövedelemkülönbségek, de ott az esetleges teljes körű alapjövedelemnek szánt 800 euró még az elgyötört, leszakadó magyar középosztály életrszínvonalát sem biztosítja, legalábbis urbánus környezetben biztosan nem. A lakhatási kiadások közötti hatalmas különbségek miatt alapvető kérdése az alapjövedelem finnországi alkalmazásának, hogy lehetne kiiktatni a lakhatási támogatásban jelen levő lakhely alapú elbírálás elvesztéséből fakadó egyenlőtlenséget.

Ez tehát a teljes alapjövedelem, ami ugyan célja a finn Zöldek alapjövedelemkoncepciójának, de az általuk kalibrált (pontosabban a parlament kutatórészlegével kétszer is, legutóbb 2014-ben kiszámoltatott) összeg ennél alacsonyabb. Nyilván lehet olyan alapjövedelem-modelleket kitalálni, amelyek jelentősen megterhelik az ország teherbíróképességét, a Zöldek háttéranyagából az derül ki, hogy általánosságban egy-két százalékpontnyi jövedelemadó-emelkedést kívánna meg a rendszeres keresettel rendelkezők körében ha az ezen a szinten elképzelt legnagyobb hatékonyságot várják el tőle, de alapesetben nem lenne úgymond költségvetési vonzata.  A Zöldek és a Baloldali Szövetség alapjövedelemkoncepciója mögötti filozófia a közösségileg hasznos, nem jövedelemszerző tevékenységek díjazását, az emberi méltóságot, az ahhoz való jogot, a kapcsolódó bürokrácia felszámolásából adódó mentális és anyagi nyereséget hangsúlyozza. Az ő támogatóik szeme előtt nagy valószínűséggel a jól képzett, munkanélküli, csak kisebb megbízásokra esélyes polgár lebeg, aki a jelenlegi rendszerben nem végezhet rosszul fizető szellemi munkát a minimális munkanélküli járadék elvesztésének veszélye nélkül. 

A regnáló kormány szempontjai aligha ezek. Az emlegetett kormányprogramban mindössze egyetlen mondat jelenik meg az alapjövedelem kipróbálásáról, és a helyi TB (alias KELA) kutatási vezetője, aki a sokat emlegetett bizottságot is vezeti, annyit tudott mondani, hogy ők a kormány szándékából azt olvassák ki, hogy a munkanélküliség csökkentése, a munkára ösztönzés és a munkaerő nagyobb rugalmassága a fő szempontok.

Miért is hordoz ez magában komoly veszélyeket? Az alapjövedelem (legyen teljes vagy részleges, utóbbi esetben a kiegészítő, rászorultsági alapon nyújtott transzferektől függően) összege a szociális környezettel összhatásban értelmezve nagyon különböző társadalmi következményekkel járhat. Lehet az alapjövedelmet annyira alacsonyra kalibrálni (miközben valóban kiváltják vele a szociális juttatások teljes rendszerét), ami megszűnteti a minimális megélhetés garanciáját, valamint a munkajövedelmek általános szintjét is jelentősen megcsapolja. Ha fel lehet venni olcsóbbért valakit, aki az éhhalál elkerülése érdekében tényleg bármilyen munkát elvégezne, az jelentősen gyengíti a munkavállaló pozícióját bértárgyalás esetén. Egy ilyen kimenet nem lenne távol a kormány filozófiájától. Sőt, az alapjövedelemtől mindeddig elzárkózó konzervatívok valószínűleg ilyen irányba tudnák elképzelni a megvalósítását. A szociáldemokraták pont azért nem szeretik az alapjövedelmet (egyéb kifogások mellett), mert a szakszervezetek helyzetének gyengülését látják benne.

Summa summarum, nem javaslom senkinek, hogy emiatt Finnország felé vegye az útját, több okból sem. Egyrészt súlyosan korai lenne. Még ha nem is merülnek majd fel akadályok a pilot projekt megvalósításával kapcsolatban (márpedig ha olyan verziót valósítanak meg, ami szűkíti a résztvevők szociális juttatásait, nagyon nehéz lesz megindokolni, hogy kötelező erővel beválasszanak valakit), akkor is három-négy év, amíg ebből egyáltalán törvényjavaslat lehet. Másrészt több-kevésbé kizárt, hogy az eredmény olyasmi legyen, amire messzefröldről ácsingóznak a népek. Alapvetően kétféle kimetel lehetséges: a kormánykoalíció az alapjövedelem örvén felszámolja az északi típusú jóléti állam megmaradt elemeit, vagy megvalósul egy olyan típusú alapjövedelem, ami a társadalom legalacsonyabb jövedelmi szegmensében megkönnyíti a munkába való belépést, megvalósítja az alapjövedelem mellett érvelők igényét a közösséghez tartozáson alapuló egyenlő ellátás elvének kimondására, de ugyanakkor valamilyen értelemben megtakarítással jár a jelenlegi viszonyokhoz képest. Az előbbi mellett szól a politikai logika, az utóbbi mellett a hagyományos Finnország politikai nyelve és eljárásjogi nehézkedése.

Végül egy személyes megjegyzés. A magyar alapjövedelem-diskurzus részben úgy tűnik, figyelmen kívül hagy egy sor tényezőt, amely a egyébként ennek a diskurzusnak sajátja, és ehelyett egy fantomot üldöz, részben nyilvánvalóan más társadalmi közegben él, mint a finn. Magam részéről picit türelmetlemül hallgatoma zokat az érveket, amik szerint ezt Magyarországon az ország teherbíróképessége miatt nem lehet megvalósítani, trallala-trallala. A mértékén nagyokat lehet vitatkozni, de az alapjövedelem alapvetően egy technika, ami a magyar, szerintem súlyosan torzult, igazságtalan, egyenlőtlen szociálpolitikához képest egy számomra szimpatikus út.