Anélkül, hogy a bajor választás mélységeibe belemennénk, nyilván érdemes felidézni, hogy a migráció témájával kampányoló (és a szövetségi kormány tevékenységét offoló) CSU folyamatosan tért vesztett a közvéleménykutatásokban, majd a tavaly októberi választáson 37%-kal történelmien gyenge eredményt értek el. És ugyan mindez az AfD térnyerése mellett történt, a zöldek előretörése ennél is jellemzőbb sztorija volt a választásnak. Ugye a szélsőjobboldalba hajló populisták kicsit bő tíz százalékot, míg a zöldek közel 18%-ot szereztek. A jobboldali populista előretörés narratívája szempontjából különösen megfontolandó, hogy a zöldek a csupán egy évvel korábbi Bundestag-választásokhoz képest kis híján megduplázták szavazataik arányát, miközben az AfD visszaesett mintegy két százalékkal. Ha esetleg azt gondolnánk, hogy a zöldek sikere egyszeri volt – bár nem tudhatjuk a jövőt -, érdemes észrevenni, hogy a legutolsó bajorországi közvéleménykutatás 23%-ra mérte őket.

Az index egy alapos cikkben összefoglalta a bajor választás tanulságait , a mi szempontunkból két dolog fontos. Az egyik, hogy a bajorok legfontosabb tapasztalata éppen nem az, hogy a keblükre kéne ölelniük a jobboldali populistákat, vagy hogy az „ő kottájukból” kéne játszaniuk (mintha ez lenne a magyar politikai zsurnalizmus legtöbbet vissztérő fordulata). Ellenkezőleg, az alapélmény inkább az, hogy abból nem lehet jól kijönni. Miért is? Ehhez érdemes megnézni egy adatsort arról, hogy hova vándoroltak a CSU 2013-as szavazói.

 Tény, hogy az AfD felszívott 160.000-et a CSU korábbi szavazói közül. De ez még mindig kevesebb, mint ahányan az AfD ellenpontjának tekintett zöldekhez vándoroltak át, és akkor nem említettük a szociáldemokratákat és a liberálisokat, akikhez összesen szinte azonos nagyságrendben jutott volt CSU-szavazó. Én különösen instruktívnak találtam egy Tageszeitung cikket, amely elmagyarázza, milyen szempontok vezéreltek konzervatívokat a zöldek ölébe.