Nem egy korábbi bejegyzésemben próbáltam jellemezni és leírni a finn populistákat, ezekből kiderül, hogy az egyik legelső sikeres euroszkeptikus formációról van szó. 2011-ben áttörést értek el és 19%-ot értek el a parlamenti választáson. Ekkor a leginkább a toleráns, iskolázott, városi középosztály pártjának tekinthető zöldek 7%-ot értek el. 2014-ben volt az európai parlamenti választás, ehhez érdemes viszonyítani a most tavasszal várható eredményeket is. Itt, valószínűleg annak köszönhetően, hogy a sokat gyalázott EU parlamentje kevésbé érdekelte a párt támogatóit, némiképp gyengébb eredményt értek el az igazi finnek 13 százalékkal, dehát ez még a ’15-ös bevándorlási krízis előtt volt. 2015-ben kis híján megismételték a négy évvel korábbi eredményt (17,7%), miközben a szociáldemokraták történetük legrosszabb eredményével mindössze 16,5%-ot értek el, a zöldek pedig jelöltjük 2012-es sikere (bejutott az elnökválasztás második fordulójába) és a támogatóik számára fontos melegházasság választás előtti törvénybefoglalása ellenére is csak kis javítással 8,5%-ot tudtak elérni.
Az eddigiekből következően a következő parlamenti választás az EP-választással esik egybe és a nagy populista hullám kapcsán közvéleménykutatási adatokra tudunk támaszkodni. Nos, a 2015 tavaszát követő két és fél év alatt a zöldek és a populisták népszerűsége ellenkező irányban mozgott (eddig rendben volnánk), de nem úgy, ahogy a populista hullám narratívából következne. A populisták támogatottsága viszonylag gyorsan tíz százalék alá csökkent, míg a zöldeké folyamatos emelkedéssel 2017 nyarára elérte a 16%-ot. Ekkor először a történelem folyamán a szocdemeket is maguk mögé utasították – legalábbis a gallupok világában. Az utóbbi másfél évben a populisták szélsőjobbos szárnya átvette az irányítást, míg a legnépszerűbb politikusaik új pártot alakítottak (bár korábban meredeken visszutasítottak minden olyan állítást, hogy a soraikban rasszisták és egyebek lennének, a szakítás kapcsán jelentős megkönnyebbülésről számoltak be, hogy végre megszabadultak a szélsőséges hülyéktől), az utóbbi egy hónap átlaga egy cseppel tiz százalék alatt látja őket. Még ha sikerülne is elvinni a szavazóikat az EP-választáson, ez valószínűleg az egyik mandátumuk elvesztését jelenti. Eközben a zöldeket 13, a szociáldemokratákat 21 százalékon jegyzik. Ha mindezt Orbán Viktor szempontjából nézzük, azok a pártok, amelyek tagjai megszavazták a Sargentini-jelentést az EP-ben (érdemes felidézni, hogy még a finn konzervatívok is szeretnék kirakni a Fideszt az EPP-ből és Magyarországot a demokratikus normák betartására szorítani) jelenleg 85%-os támogatottságot élveznek és több okból lehetséges, hogy az EP-választáson ennél is valamivel jobban fognak szerepelni.
